Az emlékmű annak a több mint 18 ezer Kolozsvár környéki zsidónak állít emléket, akiket hetven évvel ezelőtt Kolozsvárról deportáltak a náci haláltáborokba.
Kelemen Hunor az európai parlamenti választások eredményeire utalva jelentette ki, hogy nem szabad helyet engedni azoknak, akik embereket különböztetnek meg faji, nyelvi vagy vallási alapon. Azt is hozzátette, a többség mindig felelős a kisebbségért. A Kolozsvár környéki zsidók halálba küldéséért is kollektív a felelősség.
"Egyetlen ember nem lett volna képes megszervezni, hogy 56 nap alatt több mint 430 ezer zsidót gyűjtsenek össze egy 170 ezer négyzetkilométeres területről, hogy a halálvonatokkal Auschwitzba vigyék őket" - jelentette ki Kelemen Hunor. Hozzátette, a szolidaritás hiánya tette lehetővé a deportálásokat. A társadalmi szolidaritás csökkenthette volna a tragédia mértékét, vagy akár teljesen elkerülhetővé tette volna a tragédiát.
Azt is megemlítette, hogy akkor is voltak, akik példát mutattak szolidaritásból, így Márton Áron római katolikus püspök és Járosi Andor evangélikus esperes, de a tragédiát mégsem sikerült megakadályozni.
Az RMDSZ-elnök szerint az emlékezés hiányából fakad, hogy később a kommunizmus is milliókat küldhetett a halálba, és az etnikai tisztogatás a Balkánon is megismétlődhetett. Hozzátette, az emlékezet ébren tartásával lehet elkerülni, hogy a XXI. században hasonló tragédiák történjenek.
Aurel Vainer, a romániai zsidó hitközségek szövetségének az elnöke a megemlékezésen felidézte: Észak-Erdélyben másfél hónap elég volt ahhoz, hogy 135 ezer zsidót a náci haláltáborokba küldjenek. A zsidó közösség vezetője külön kitért a meggyilkolt gyermekekre. "Mit adhatott volna az emberiségnek az a kétmillió zsidó gyermek, akiket a náci gépezet megsemmisített?" - tette fel a kérdést.
A holokausztra emlékeztető kolozsvári térplasztikát Löwith Egon zsidó származású helyi magyar szobrászművész tervei alapján Kolozsi Tibor készítette. Amint Emil Boc polgármester fogalmazott, azért állították, hogy hasonló tragédia soha többé ne történhessen.